Története
Az egér ötlete Douglas Engelbardtól ered, aki a Stanford kutatóintézetében (SRI) 1963-ban egy használhatósági teszt során végzett kutatás keretében vetette fel. Eleinte "bogárnak" hívták, de a sokkal jellemzőbb "egér" kifejezés. Ez egyike volt azoknak a mutatóeszközöknek, melyeket Engelbart egy NLS nevű szoftver és hardver rendszer keretében fejlesztett. A többi eszköz a test más jellegű mozgásaira reagált, (például egy, az állra és orra szerelhető eszköz a fej mozgását követte), de végül az egér győzött az egyszerűsége és a kényelmes használhatósága miatt.
A mai optikai egérrel ellentétben Engelbart találmánya két merőleges kereket használt egy fadobozba zárva, egy gombbal a tetején. Oldalról oldalra és előre-hátra mozoghat; így 1970-ben "X-Y Pozíciójelző képernyős rendszerekhez" néven szabadalmazta az eszközt. Ebben az időben még Engelbart elképzelése az volt, hogy a felhasználó folyamatosan egyik kezében tartja az egeret, míg a másik kezével egy kis méretű billentyűzeten írhat.
A német Telefunken cég Rainer Mallebrein vezetésével kifejlesztett egy egeret, amely egy gördülő labdát használt a kerekek helyett. úgy hívták hogy Rollkugel (gördülő golyó), és opcionális eszköz volt a német szövetségi légi forgalmi irányítás SIG 100-86 számítógépes rendszeréhez.
Billie English, miközben a Xerox PARC-nál dolgozott, 1972-ben továbbfejlesztette Engelbart találmányát, és a kerekeket gördülőgolyóra cserélte. Infravörös fény és érzékelőket használtak az x és y irányok észlelésére. Ezenkívül 9 tűs csatlakozóval küldte a jeleket a számítógépnek. Az angol nyelvű egérváltozat a Xerox grafikus felhasználói felülettel rendelkező miniszámítógép (Xerox Alto) az első egyéni használatra kiadott számítógépekkel és egérrel. Mivel ezzel a kis eszközzel sokkal könnyebb felfedezni a grafikus felületet a Xerox továbbra is a csomag részeként foglalta bele a személyi számítógépek későbbi kiadásaiba. Az Apple megállapodást kötött a Xerox-al, hogy egeret használhassanak a számítógépeikhez, majd az 1984-ben kiadott Macintosh gépeihez már egeret adott, ezzel is tovább népszerűsítve az egér népszerűségét.
Könnyű kezelhetősége miatt a golyós egér elengedhetetlenné vált a számítógép felhasználóinak számára. Ennek azonban vannak árnyoldali. Közülük, és valószínűleg a leggyakoribb, a funkcionalitás akadályozódik, amikor elkezdi gyűjteni a szennyeződést, és a felhasználóknak némi szétszerelést és tisztítást kell végezniük, hogy újra működjön. Ez vezetett a golyós egér optikai egérré fejlődéséhez, ahol a fénykibocsátó diódák (LED) és a mozgásérzékelésre szolgáló fényérzékelő helyettesítették a labdát. A nyolcvanas évek elején néhány kutatást végeztek, hogy a labda helyett fényt használjanak a mozgás észlelésére, de a fejlesztés leállt a magas költségei miatt. 1988-ban ismét a Xerox adta ki először a számítógépét optikai egérrel. A Lisa M. Williams és Robert S. Cherry (Xerox Microelectronics Center) által feltalált optikai egér amerikai szabadalmat kapott, és a Xerox Star-al együtt adták ki. A korábban kifejlesztett optikai egerek azonban nem voltak túl népszerűek, mivel speciális egérpadot igényeltek a mozgásérzékeléshez, mert fényes vagy üvegfelületen nem voltak képesek észlelni a mozgást.
Csak a kilencvenes évek végén mutatták be a piacra azt az optikai egeret, amely nem igényelt speciális egérpadot és nagyobb felületi tűrőképességgel rendelkezett. A modern optikai egerek optoelektronikus érzékelőkkel vannak ellátva, amelyek képeket készítenek a felületről és a képfeldolgozó chipekről. Ez a jelentős fejlesztés ergonomikusabbá tette az egeret, megszűnt a tisztítás és az egérpad használata. Ezenkívül a mozgás észlelésekor már nem felületfüggő. Az első egerek, amelyek ezt a technológiát használták, a Microsoft IntelliMouse és az IntelliEye, valamint az IntelliMouse Explorer voltak, mindkettőt 1999 -ben mutatták be.
Éppen akkor, amikor mindenki azt gondolta, hogy az egér elérte csúcspontját az innováció tekintetében, a Sun Microsystems bemutatott egy lézeres egeret. De főleg a szervereikkel és a munkaállomásaikkal használták. A lézer egér ugyanúgy működik, mint egy optikai egér, de a LED helyett ez a variáció infravörös lézerdiódákat használ az egér működési felületének megvilágítására. Ez határozottabb képet készít a felületről és jobb pontosságot nyújt, mint az optikai egér. Az optikai egerek talán túljutottak a felülettel kapcsolatos problémák nagy részén, de a többszínű felületek továbbra is befolyásolhatják a teljesítményét. A lézeres egereknek nincsenek ilyen problémáik, és simán nyomon követhetnek bármilyen felületet. Bár először 1998 -ban mutatták be, csak 2004 -ben hatolt be a fogyasztói piacra, amikor a Logitech kiadta az MX 1000 lézeres egeret.
Bár az egér mozgásérzékelési vonatkozásában korlátlan újítások vannak, a gyártók továbbra is dolgoznak az egér farkán. A 9-tűs csatlakozóból a 6-tűs PS/2-es csatlakozóba, amíg USB-kapcsolaton keresztül nem vált a ma már széles körben használt vezetékes egérré. De az egyik jelentős újítás a vezeték nélküli egér feltalálása. A vezeték nélküli egerek használata 1984 -re nyúlik vissza, amikor a Logitech kiadta az Infravörös jeleken működő Logitech Metaphor -t. A vezeték nélküli technológia megjelenése tovább javította a vezeték nélküli képességeit. Később továbbfejlesztették a rádiójelek, például a Bluetooth és a Wi-Fi használatával. Napjainkban az USB-vevőt használó vezeték nélküli egerek egyre népszerűbbek. A legújabb újítás egy még kisebb vevőkészülék, a nano vevő használata.
Működése
| Szám | Leírás |
|---|---|
| 1 | Golyó |
| 2 | Az X és Y irányú tengely |
| 3 | Fényáteresztő résekkel rendelkező korongok |
| 4 | Az optocsatolók LED-jei |
| 5 | Az optocsatolók fényérzékelői |